Ajánlatkérés
Név:
E-mail:
Üzenet:
Biztonsági kód (számokkal) = egy nulla hetvenöt

Látnivalók

A város története

Balatonboglár területe közel hatezer éve lakott hely. Az egykori berekvilágot szegő dombhátakon megtelepedtek a kőkorszak, rézkor, a bronzkor, a vaskor népei. A népvándorlás időszakából is figyelemre méltó leletanyag került elő. A késői őskorban emelhették a Várdomb jól felismerhető sáncait.

Pannónia Provincia öröksége az Aquincum felé tartó hadiút. Vélhetően a rómaiak voltak a szőlőkultúra meghonosítói is. A Balaton környezetében élők kultúrtörténeti örökségét, a középkori emlékeket, a falvakat, a templomokat és a várakat a történelmi viharok részben vagy teljesen lerombolták.

Honalapításunkat követően Koppány nemzettsége uralta a vidéket. Az Árpádok korában templomok sorát emelték. A 12. században épülhetett a település első temploma, a mai Temetődombon. Feltehetően Szent Györgynek szentelték, aki Szent Mártonnal győzelemre segítette Koppány ellenében Szent István hadait.

1211-ben, 2. András királyunk oklevelében "villa Boclar" - ként írták le először a város nevét. A török hódoltság után újra benépesült e vidék.

Az akkori úttalan vidéken a két vármegye, Zala és Somogy urodalmai között a szántódi és a boglári rév biztosította a kapcsolatot. Ekkor még a Balaton a mai Várdombig ért, nyugatra nyílt víz, homokturzás és mocsárvilág volt. 1773-ban a Jankovich - család földbirtokot szerzett Bogláron. A reformkor haladó eszméihez csatlakoztak a vidéki földbirtokosok; az itt élő Bárány Pál és Jankovich László is. Az utóbbi 1847-ben felajánlotta a tulajdonában lévő révkikötőhely használatát a Balatoni Gőzhajózási Társaságnak. Hertelendy Károly zalai alispán novemberében azt jelentette Széchényi Istvánnak, hogy készülnek a "Kisfaludyt" fogadni képes balatoni kikötők, köztük a boglári. 1849-ben Bogláron huszonnégy úri birtokos 1932 magyar holddal rendelkezett. A községet köznemesek lakták ekkor.

Az 1863 - 1872 között Fiuméig megépülő Déli Vasút Balatonboglár gyors ütemű polgárosodását segítette. Igaz az is, hogy a vasutat (majd későbben a közutat is) ezen a vidéken a Balaton homokturzásaira építették, így a tó nyílt vízfelületét visszavonhatatlanul elvágták a berekvilágtól. A két megye birtokosai és kereskedői 1872-ben megalapították a "Zala-Somogy Gőzhajózási Társaságot". A társaság elnöke Jankovich László volt. A társaság gőzhajója (a tó első modern csavargőzöse, a 46 tonna vízkiszorítású) "Balaton" 1872-ben megkezdte rendszeres járatait a tavon. Ötven utast szállíthatott. 1876-ban a társaság tönkre ment és a hajó a Dunára került, ahol különböző neveken szolgált. A bontástól néhai Zákonyi Ferenc és Boglár akkori vezetői mentették meg 1978-ban.

A polgárosodás a vasútépítést követően felgyorsult. A földbirtokosok és az itt megtelepedő izraelita kereskedő családok, a messze vidéken elismert iparosok együttműködésének köszönhetően kereskedelmi - szolgáltató központ lett Balatonboglár. A fürdőkultúra a múlt század utolsó évtizedében kezdődött, majd a két világháború között a település "ékszere" lett a Balatonnak. A 20. század első évtizedeiben Gyulai Gaal Gaston földbirtokos és Sümegi Vilmos lapkiadó és segítőtársaik településfejlesztő munkásságának köszönhetően a község városias jellegű település lett. A két közéleti személyiség fiatal ellenzéki parlamenti képviselőként kötött barátságot, majd évtizedeken át a közműépítéseket, a fürdőélet fellendítését, a község szellemi életének szervezését -a vidéki Magyarország felemelkedését - állították munkáságuk középpontjába. Gaal Gaston természettudósi indíttatású ember (fiatal éveiben Hermann Ottó munkatársa) volt, a Várdombot, a századforduló erdősítette. A Jankovich-telep, a Hétház utca, a Kodály Zoltán utca villáit a fővárosi értelmiség és polgárság építette. Megszervezték a fürdőegyesületet, amely igényes településszépítő és kulturális tevékenységet folytatott.

Gaál Gaston szellemi örököse - a politikai munkásságát tovább építő - Varga Béla plébános, akit a lengyel és a francia menekültek oltalmazásáért egész életében nemzetközi tisztelet, elismerés vett körül. Varga Bélát 1944-ben előbb a németek és a nyilasok, majd a bevonuló orosz hatóságok üldözték. 1946-ban a Nemzetgyűlés elnökévé választották meg. 1947-ben emigrációba kényszerítették. 1990. május 2-án, a demokratikusan megválasztott országgyűlés alakuló ülésén magas közjogi méltóságát visszaadta a népszuverenitást megtestesítő parlamentnek. 1991-ben végleg hazatelepült, amíg magas kora és betegsége engedte, itt élt közöttünk.

A hatvanas és a hetvenes években a hazai és a külhoni turizmus megváltoztatta a város arculatát. A vendégfogadással együtt járó nyitott szellemiségnek is köszönhetően - a hetvenes évek közepén az akkor vitatott és tiltott magyar avantgárd művészet bemutató helye alakult ki Balatonbogláron. A romantikus stílusban épült Kék és a Vörös Kápolna ezektől az évektől nyaranta galériaként működik. 

1978-ban Balatonboglárt egyesítették Balatonlellével, de 1991-ben újra különvált a két település. A városban sok a gondozott park, strand és zöldterület. Ezeknek köszönhetően 1995-ben a Virágos Magyarország pályázat fődíját nyerte el a város. Az ide látogatók a fürdőzésen, a kulturális és sporteseményeken kívül több idegenforgalmi látnivalót is felkereshetnek.